Vannak kapaszkodók, kategóriák mint például az
american primitive guitar, flatpicking,
modern fingerstyle és hasonló fogalmak.
De maguk a gitárosok is egyrészt egyediek, ráadásul mint minden ember,
nem szeretnek skatulyákba tagozódni (a skatulya általában a hallgatónak
kell, hogy rendet tudjon tartani a sok egyéniség között; az egyes zenészt
ez a törekvés teljesen hidegen hagyja).
Az akusztikus gitár esetében
valóban rettenetesen nehéz ez a rendrakási törekvés,
mivel a zenészek is csaponganak, hol összefognak egy zenekarral
vagy másik hangszerrel akár egy-egy dal erejéig, sőt nem átallnak
szokásos repertoáruktól teljesen eltérő dalt énekelni.
A gitár a legszemélyesebb instrumentum (még sorozatban gyártott hangszerek között is komoly különbségek vannak), melyen keresztül az előadó néha már ijesztő közvetlenséggel szól a hallgatóhoz. Ahogy Bornemissza Ádám írta egyik klub beszámolójában: "Régi tapasztalatom, hogy az ember olyan, mint a zene, amit játszik, és ez a magányos gitározás alkalmával még tisztábban megélhető."