Akusztikus Zenei Klub
A Klub 2002 tavaszán indult Budapesten, egy csoport zenebarát és zenész kezdeményezésére. A kezdeti időben főként a bluegrass kedvelői alkották a klub látogatóit, de mára a klub a teljes akusztikus zenei palettát lefedi, vendégei között szerepeltek már a blues, country, a jazz és számos egyéb műfaj képviselői is. A klub teret kíván adni minden zenei irányzatnak, és muzsikusnak, aki az akusztikus zene iránt érdeklődik.Házigazda a Poa Pratensis zenekar, zárásként általában kötetlen örömzenélés zajlik (szóval hangszert hozni ér).
 |
2009. március. -- Urbánus népzenés
Arra már nem emlékszem, hogy esett-e az eső, talán mégis esett, mert a zene az jó volt, és olyankor szokott igazán rossz idő lenni. De ne szaladjunk előre, csak sorjában.
Fél hatkor már tömve volt a Kolibri Pince, amit pár tucat ember könnyedén megtölt, és aznapra még besegített egy külsős asztaltársaság is. Lényeg, hogy már az előtérben is alig lehetett mozdulni, mire a Kaszab család nekilátott a műsorának. Tibor fel sem próbált menni a színpadra, a földszinten állva énekelt, gitározott, míg családjának ifjú tagjai a dobogón állva pótolták magasságuk jövőben bekövetkező növekedését. Klassz egy ilyen család, ahol ennyien együtt játszanak, és klassz, hogy ilyen ügyesek a gyerekek!
A Poa Protézis egyre jobb. Sajnos ennél többet nem tudok mondani, az előtérbe szorultam ki, fél füllel hallgattam a műsorukat.
A Live Act Folk Project beszerelése közben még nem gondoltam arra, hogy ez nekem jó lesz, de a végére kimondottan rajongói státuszba helyeztem magamat. Számomra - ortodox zenei felfogású embernek - meglepően jól összeáll a szájdobgép, basszusgitár, nájlonhúrgitár, hegedű, ének felállású népdalzenekar. (A basszusgitárost nemrég egy blues-bandában hallottam, itt jobban tetszett, itt kimondottan otthonos zenei környezetben éreztem őt.) Ami nekem nagyon tetszett, hogy a dalok eredeti hangulata nem csorbult, nem lettek megerőszakolva, csak hogy modernek legyenek. A népzene él.
Acousticure - rulez. Bruce Lewis, Zozó erősítette az amúgy sem gyenge társulatot. A kocsmai körülmények nekik fekszenek a legjobban, úgy éreztem magam, mint egy jól besörözött bányász szombat este a helyi (ottani) kocsmában. (Annyit elárulhatok, hogy a besörözöttet nem csak úgy éreztem.)
Jam nem volt, elég sokáig eltartott így is a szakest. Teltház, füst, meleg, minden, ami egy kocsmában előfordulhat. Levezetésként néhányan még kicsit szidtuk a rendszert, majd békésen hazatértünk.
Bornemissza Ádám
© 2006-08 vazZE.hu